2012. március 19., hétfő

Barbarella (1968)
Roger Vadim






Íme, egy remek példa, amikor egy bűn rossz filmhez egy raklapnyi remek plakát társul.
Ez a korszakalkotó alkotás a 41.században játszódik, és egy ledér űrhajósnő ugra-bugrálásáról szól egy gonosz bolygón. Mindenhol szexizmus és plasztik ragacs, alá Paco Rabanne.










 


















Maga a film egyszerűen nézhetetlen, 25 perc után spontán harakirit követtem volna el magamon, ha nem jön a papagájos jelenet, amiről Woody Allen filmjében (Annie Hall) elhangzott párbeszéd jutott eszembe.


- Közel engedem magamhoz a halált.
- Tudod milyen halált szeretnék?
 
- Nem, milyet? 
- Arra vágyom, hogy egyszer vadállatok tépjenek szét. 
- Emberek! Vessetek a mókusok elé!   




A film hatalmasat bukott. A kritikusok széttépték, mint Jane Fondát a papagájok. A producer Dino de Laurentis meg azon gondolkodott, hogy a filmben szereplő Lythion bolygóra kellene menekülnie a hitelezők elöl. 9.000.000 dollárt költötte erre a remekműre és a mozi pénztáraknál nem nagyon tolongott a tömeg. A bevétel csak egy picivel haladta meg a 600 ezer dollárt. Roger Vadim komoly meggyőző erővel rendelkezhetet, hogy ebbe rettenetbe bele tudta rángatni Ugo Tognazzit és Marcel Marceaut.





És a film képes volt még osztódással szaporodni is.



















Jó szórakozást !
















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése