Pornóapátia
A felnőtt tartalom.
Avagy az erotikától a mély torokig.
Az elején szeretném
leszögezni, hogy nem értek egyet a nők ilyenfajta szexuális árucikké való le
degradálásával. Azt is be kell valljam, hogy már láttam efféle tartalommal
rendelkező filmet és magazinokat, így akarva-akaratlanul is támogattam ennek az
iparágnak a prosperálását. Engem most elsősorban, mint plakátgyűjtőt érdekelt
ez a filmkészítési forma.
Maga az erotikus film
készítés talán egyidős film feltalálásával. Az első erotikus filmet két francia
úriember Eugène Pirou és Albert Kirchner forgatta 1899-ben Párizsban.
A hét
perces alkotás címe sokat sejtető, Le Coucher de la Mariée - A nászéjszaka. Ezeknek
a korai filmeknek a sorsát és történetét persze elég nehéz nyomon követni. Nagy
részük mindenféle nyom nélkül semmisült meg. Az alkotók nagyrészt nem voltak
túl büszkék ezekre a „művekre”, sokan álnéven szerepeltek a stáblistán, már
amikor volt ilyen.
Az első meztelen nő a
filmvásznon cím tulajdonosa Louise Willy.
Nem tudni milyen összeggel
lett gazdagabb a hölgy, ez végül is majdnem mindegy. Azt azért meg kell hagyni,
hogy ezekben az időkben nagyon komoly bátorság és nem kicsi exhibicionizmus is
kellett hozzá, hogy ezt a szerepet elvállalja.
Az erotikus műfaj egyik nagy
úttörője az Monarchia területén élő Johann Schwarzer, aki számos filmet forgat
fürdőző, tornázó meztelen hölgyekről.
Ezeket a filmeket általában zártkörű
klubokban, és bordélyokban vetítették.
Az első igazából kemény pornográfnak
minősített filmet egy Buenos Aires-i bordély hölgyeivel forgatták 1906-ban, a
címe: El Sátiro, A szatír. A történet rém egyszerű, patak partján fürdőző
nimfák közt megjelenik az ördög és mindenkitől akar valamit.
A filmszakma hamar ráugrott
a megnövekedett igény kielégítésére, és a világon mindenhol elkezdtek forogni a
filmfelvevők. Akkoriban még ehhez hasonló filmeket természetesen nem lehetett
mozgókép filmszínházakban vetíteni. Maradtak a bordélyok, zártkörű férfi
klubok, és természetesen Amerikában az alkoholtilalom bevezetése után a komoly
zugkocsmák és kártyabarlangok.
A felnőtt filmek térnyerését a megnövekedett
igény mellett a filmek előállítási költségének csökkenése is segítette.
Természetesen ebben az iparágban is megjelentek a producerek és a mecénások.
Gazdagabb urak filmeket rendeltek konkrét kerettörténettel, hogy aztán ezekkel
a filmekkel kápráztassák el befolyásos barátaikat a rendezvényeiken.
Közben persze a világon mindenhol tombolt a
prüdéria. Ez természetesen csak a látszat, hiszen Párizs és Berlin lokáljaiban
mindent szabad volt, egészen addig, amíg egy kis köpcös, bajszos alak meg nem
jelent a színen. Ilyen formám elesik Berlin, de Párizsba azért a kamerádok is
át- meg átruccanhatnak egy kis etye-petyére.
A Világháború nem tesz jót a
műfajnak, de persze gondolom akkoriban is készülhettek filmek az elit tiszti
gárdáknak mindkét oldalon.
Darvas Árpád plakátja
Érdekes egybeesés, hogy a
háború után nyakra-főre forgatják a hülyébbnél hülyébb filmeket erről a
témáról. Rengeteg film készül a fronttal együtt mozgó szexuális különítményekről
is. És nem lehet kihagyni a felsorolásból az Ilsa filmeket sem. Mindig akad
valami barom, aki erre pénzt áldoz pro és kontra.
Egészen a hatvanas évekig
kell várni arra, hogy az egész pornó műfaj legalizálódjon. A dánok teszik meg
az első lépést azzal, hogy engedélyezik a pornómagazinok terjesztését. Ezzel
világelsők lesznek. Mindenhol kaphatóak a Dániában készült újságok, persze a
pultok alól. Természetesen máshol is rájönnek az ebben rejlő pénzügyi
lehetőségekre és szép sorban indul be a termelés. Belgium, Svédország követi a
dán példát. Mindenhol svéd stewardessekkel álmodik a nép. És láss csodát az
első mozikban vetíthetett pornószerűség is Svédországban készült el 1963-ban,
Jag är nyfiken - en film i gult, Kíváncsi vagyok (sárga) címmel.
A film érdekessége, hogy az
akkori svéd oktatási miniszter mellett, egy rövid interjú erejéig a vásznon
feltűnik Martin Luther King, Jevgenyij Jevtusenko
is. A minisztert pedig Olof Palménak hívták.
Természetesen az amerikaiak a
film forgalmazását minden áron tiltani akarják, de a bíróság verdiktje
egyértelmű: ez biz’ egy oktatófilm, és punktum. Szerintem a bíró nem sokig
élvezhette a döntése után a hivatala örömeit.
És persze kik csinálták az
első kőkemény pornófilmet, hát persze, hogy az amerikaiak. A Mély Torok (Deep
Throat 1972) olyan bevételeket és botrányt generált Amerikában, hogy mindenki
csak kapkodta a fejét (a film népszerűségét misem bizonyítja jobban, mint hogy
az Elnök Emberei című filmben így hívja a Fehér Házi informátorát a két
oknyomozó újságíró).
És innen már a tömegtermelés sem volt nagyon messze. Még próbálkoztak
birósági tárgyalásokkal, hogy a pornószínészek egyfajta prostitúcióban vesznek
részt, de az Amerikai Legfelsőbb Bíróság az ítéletében kimondta, a műfaj
legális pénzkereseti forrás felnőtt emberek számára. Azt persze sajnos
mindannyian tudjuk mennyi mocsok rakodott erre az iparágra. A pornóipar évi
több billió dollárnyi bevételt generál, aminek adóbevételeire minden kormánynak
szüksége van, lásd a pornó bevételek x százalékát a magyar kormány is a kultúrára
kívánja majd költeni.
És most egy-két vállalható
plakát, amely néha szép, néha arról árulkodik, hogy a műfaj eléggé vegyes
felhozatallal rendelkezik a grafikusok terén.
Megy a levesbe...
És sisakján csillan meg a
fény.
A borzalom maga.
John Holmes és a föld.
Maci a málnásban.
Pornő vs. Zorro.
Biztosítótű és bőrnadrág, életed
csak rohanás, hajsza a pénz után.
A gonosz öblítő támadása.
Adidos
Akit a lőpor füstje megcsapott.
Cicaháború.