plakátfiú: február 2013

Egy Belga Praliné

Az a szerencséje a plakátgyűjtőknek, hogy ebbe a mai digitális világba is néha fel-feltűnik olyan ember, mint Laurent Durieux, és megédesíti a napjainkat. Ami biztos, hogy lassan két évtizede dolgozik Belgiumban, mint tervezőgrafikus. És elismert oktatója a Brüsszeli művészeti egyetemnek. És ennyi. Komoly kutató munka után sem sikerült több dolgot kiderítenem.

Ezt most találtam.

"Laurent Durieux doesn’t actually live in a retro-futuristic world imagined by H.G. Wells and designed by Raymond Loewy. In Durieux’s world, gigantic robots tower over forests populated by mythical beasts such as Bigfoot and King Kong; city skies are thick with airships shaped like Snoopy, while Buck Rodgers-like vehicles whiz by on slender monorails; and movie monsters are portrayed as sensitive creatures, victims of their grotesqueries rather than revenge-fueled fiends.
Though he’s spent two decades as a designer and teacher, the 42-year-old Brussels illustrator and graphic artist was only recently discovered in the United States, thanks to a number of high-profile awards and marquee commissions, including a 2013 screenprint of “Jaws”, which caught the eye of the film’s director, Steven Spielberg. The climb from relative obscurity began, though, in 2011, when Durieux was named one of the world’s 200 Best Illustrators by the influential international advertising magazine Lürzer’s Archive.
That year, his short animated film, “Hellville,” was selected for screening at several prestigious film festivals."
by Ben Marks

http://www.collectorsweekly.com/articles/the-retro-futuristic-world-of-laurent-durieux/

Ez a kedvencem

Pornóapátia

A felnőtt tartalom.

Avagy az erotikától a mély torokig.

Az elején szeretném leszögezni, hogy nem értek egyet a nők ilyenfajta szexuális árucikké való le degradálásával. Azt is be kell valljam, hogy már láttam efféle tartalommal rendelkező filmet és magazinokat, így akarva-akaratlanul is támogattam ennek az iparágnak a prosperálását. Engem most elsősorban, mint plakátgyűjtőt érdekelt ez a filmkészítési forma.

Maga az erotikus film készítés talán egyidős film feltalálásával. Az első erotikus filmet két francia úriember Eugène Pirou és Albert Kirchner forgatta 1899-ben Párizsban.

A hét perces alkotás címe sokat sejtető, Le Coucher de la Mariée - A nászéjszaka. Ezeknek a korai filmeknek a sorsát és történetét persze elég nehéz nyomon követni. Nagy részük mindenféle nyom nélkül semmisült meg. Az alkotók nagyrészt nem voltak túl büszkék ezekre a „művekre”, sokan álnéven szerepeltek a stáblistán, már amikor volt ilyen.

Az első meztelen nő a filmvásznon cím tulajdonosa Louise Willy.

Nem tudni milyen összeggel lett gazdagabb a hölgy, ez végül is majdnem mindegy. Azt azért meg kell hagyni, hogy ezekben az időkben nagyon komoly bátorság és nem kicsi exhibicionizmus is kellett hozzá, hogy ezt a szerepet elvállalja.

Az erotikus műfaj egyik nagy úttörője az Monarchia területén élő Johann Schwarzer, aki számos filmet forgat fürdőző, tornázó meztelen hölgyekről.

Ezeket a filmeket általában zártkörű klubokban, és bordélyokban vetítették.

Az első igazából kemény pornográfnak minősített filmet egy Buenos Aires-i bordély hölgyeivel forgatták 1906-ban, a címe: El Sátiro, A szatír. A történet rém egyszerű, patak partján fürdőző nimfák közt megjelenik az ördög és mindenkitől akar valamit.

A filmszakma hamar ráugrott a megnövekedett igény kielégítésére, és a világon mindenhol elkezdtek forogni a filmfelvevők. Akkoriban még ehhez hasonló filmeket természetesen nem lehetett mozgókép filmszínházakban vetíteni. Maradtak a bordélyok, zártkörű férfi klubok, és természetesen Amerikában az alkoholtilalom bevezetése után a komoly zugkocsmák és kártyabarlangok.

A felnőtt filmek térnyerését a megnövekedett igény mellett a filmek előállítási költségének csökkenése is segítette. Természetesen ebben az iparágban is megjelentek a producerek és a mecénások. Gazdagabb urak filmeket rendeltek konkrét kerettörténettel, hogy aztán ezekkel a filmekkel kápráztassák el befolyásos barátaikat a rendezvényeiken.

Közben persze a világon mindenhol tombolt a prüdéria. Ez természetesen csak a látszat, hiszen Párizs és Berlin lokáljaiban mindent szabad volt, egészen addig, amíg egy kis köpcös, bajszos alak meg nem jelent a színen. Ilyen formám elesik Berlin, de Párizsba azért a kamerádok is át- meg átruccanhatnak egy kis etye-petyére.

A Világháború nem tesz jót a műfajnak, de persze gondolom akkoriban is készülhettek filmek az elit tiszti gárdáknak mindkét oldalon.

Darvas Árpád plakátja

Érdekes egybeesés, hogy a háború után nyakra-főre forgatják a hülyébbnél hülyébb filmeket erről a témáról. Rengeteg film készül a fronttal együtt mozgó szexuális különítményekről is. És nem lehet kihagyni a felsorolásból az Ilsa filmeket sem. Mindig akad valami barom, aki erre pénzt áldoz pro és kontra.

Egészen a hatvanas évekig kell várni arra, hogy az egész pornó műfaj legalizálódjon. A dánok teszik meg az első lépést azzal, hogy engedélyezik a pornómagazinok terjesztését. Ezzel világelsők lesznek. Mindenhol kaphatóak a Dániában készült újságok, persze a pultok alól. Természetesen máshol is rájönnek az ebben rejlő pénzügyi lehetőségekre és szép sorban indul be a termelés. Belgium, Svédország követi a dán példát. Mindenhol svéd stewardessekkel álmodik a nép. És láss csodát az első mozikban vetíthetett pornószerűség is Svédországban készült el 1963-ban, Jag är nyfiken - en film i gult, Kíváncsi vagyok (sárga) címmel.

A film érdekessége, hogy az akkori svéd oktatási miniszter mellett, egy rövid interjú erejéig a vásznon feltűnik Martin Luther King, Jevgenyij Jevtusenko is. A minisztert pedig Olof Palménak hívták.

http://en.wikipedia.org/wiki/I_Am_Curious_%28Yellow%29

Természetesen az amerikaiak a film forgalmazását minden áron tiltani akarják, de a bíróság verdiktje egyértelmű: ez biz’ egy oktatófilm, és punktum. Szerintem a bíró nem sokig élvezhette a döntése után a hivatala örömeit.

http://supreme.justia.com/cases/federal/us/401/216/case.html

És persze kik csinálták az első kőkemény pornófilmet, hát persze, hogy az amerikaiak. A Mély Torok (Deep Throat 1972) olyan bevételeket és botrányt generált Amerikában, hogy mindenki csak kapkodta a fejét (a film népszerűségét misem bizonyítja jobban, mint hogy az Elnök Emberei című filmben így hívja a Fehér Házi informátorát a két oknyomozó újságíró).

http://en.wikipedia.org/wiki/Deep_Throat_%28film%29

És innen már a tömegtermelés sem volt nagyon messze. Még próbálkoztak birósági tárgyalásokkal, hogy a pornószínészek egyfajta prostitúcióban vesznek részt, de az Amerikai Legfelsőbb Bíróság az ítéletében kimondta, a műfaj legális pénzkereseti forrás felnőtt emberek számára. Azt persze sajnos mindannyian tudjuk mennyi mocsok rakodott erre az iparágra. A pornóipar évi több billió dollárnyi bevételt generál, aminek adóbevételeire minden kormánynak szüksége van, lásd a pornó bevételek x százalékát a magyar kormány is a kultúrára kívánja majd költeni.

És most egy-két vállalható plakát, amely néha szép, néha arról árulkodik, hogy a műfaj eléggé vegyes felhozatallal rendelkezik a grafikusok terén.