2015. június 8., hétfő

Amelie 2.0

A kritikusok kaktuszok, akik tüskéjükből élnek a keselyűk közt.





Életünk elrontása egyetlen elidegeníthetetlen jogunk.







Bárcsak lenne egy jó súgó, mint a színházban, aki a pinceablakból súgná a csattanós választ, hogy a félénkeké legyen az utolsó szó.





 
















Az élet egy olyan előadás főpróbája, amit sohasem tartanak meg.













Fura az élet. Amikor az ember gyerek, az idő csigalassúsággal halad, aztán egyik napról a másikra eltelik ötven év.













A szerencse olyan, mint a Tour de France: egész évben várod, aztán észre sem veszed, és már el is múlt.











Harc nélkül elvesztett csata a fiatalon feladott élet.
















Az evezősök reggelije Renoir-tól. Évente egyszer lefestem. Immár húsz éve. A legnehezebb a tekintet. Néha az az érzésem, megváltozik a hangulatuk, amíg hátat fordítok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése