Szerettem volna valami olyat adni, ami nem az én véleményem az
aukció plakátjairól, mert én talán elfogult lennék, vagy mi. Megkértem egy két
embert, hogy nézze végig az aukció anyagát, ők ezt ajánlották. Van köztük,
reklámszakember, művészettörténész, és filmes újságíró is.
Kovács Gellért-Filmszerész
Őrült nők ketrece-Helényi Tibor plakátja
Két
dolgot szeretnék mondani erről. Az első, hogy így kell, ezt kérem, úgyis
mindenki megnézi majd, úgyhogy legalább a plakátja legyen olyan, hogy meglátja
a munkás és keresztbe lenyeli a szájában parázsló Fecskét, aztán mehet az
SZTK-ba, s nem jut el rá a moziba, s akkor legalább nem lesz állandóan tele nyitóhéten
(is) az a rohadt Corvin. A másik, hogy tessék megfigyelni, már abban az időben
is tartoztak ám a filmekhez szlogenek! Itt is van egy, ott a cím alatt, nem is
rossz, csak egyetlen baj van vele: maradéktalanul felesleges.
Félelem a város felett-Sándor Katalin plakátja
Komolyan
mondom, ha ezzel a stílussal diafilm jelent volna meg e krimi alapján (melyből
ugye Fincher is bőven lopkodott a Hetedikbe, de jól csinálta, nem baj), simán
megvettem volna, s a Hófehérke meg a többi között lehetett volna vetíteni a
kisszobában azokon a sült tök illatú, szép emlékű hidegebb estéken. Persze, nem
vette volna meg senki a gyerekének, elvégre mégis egy sorozatgyilkosos
történetről van szó, de mit lehet tenni, ez jut eszembe erről az egészen remek
plakátról. Meg az, hogy Belmondónak kicsit túl nagy a szája.
A Bolygó neve : Halál-Merczel Péter plakátja
Csodálatos
plakát. Azt hiszem, azért is olyan népszerű, mert ugyan hihetetlenül csúnya,
meg hát, mondjuk ki, gagyi, de közben mégse igénytelen – sokkal inkább
arcátlan. Ki nem szarja le James Cameront vagy H. R. Gigert? Bátran szembemegy
a hollywoodi marketing elvárásaival, melyek ugye nálunk akkor még nem tudtak
errefelé követelőzni. Minimalista göngyszem, akarom mondani, szörnyszem.
Idefigyeljenek emberek
E
plakát küldetése meglehetősen homályos. Nyilván nem a moziba akarta
visszacsábítani az embereket, hisz akkortájt mentek rendesen, sőt néha még a
jegyszedő nénik se tudták kizavarni onnan őket, meg hát azt nézte a publikum,
ami volt, szóval a címek puszta felsorolása inkább csak tényszerű, mint
csábító. Abban már talán lehet valami, hogy a plakátozónak öltözetetett Alfonzó
ajánlotta a néznivalót, de hát szinte oda se néz, inkább csak siet elfele, hogy
ez is megvolt, cserélem a moképes sapkát egy másikra, s lehet tovább dolgozni a
Népköztársaság útján, aztán jöhet a Kőbányai. Tehát igazából pont annyira
értelmetlen a hirdetés, mint a korabeli összes reklám, de színes és pofás és a
falamra kiraknám.
A Kobra-John Alvin plakátja
Itt
meg ugye kábé fordított a helyzet, a magyar találékonyság maximum a címben
szemtelenkedik az eredeti title alatt, hiszen originálisan nem egy kígyó, hanem
a kígyónak nevezett öntörvényű (milyen más?) rendőr a címszereplő. Bírom
egyébként, hogy így hagyták a dolgot, mármint annyiban, amennyiben, mert
Stallone figurája, ahogy saját szobraként pózol feketébe’, hegesztőpisztolynak
is beillő fegyverével, olajosan csillogó bőrével és napszemüvegével, Eastwood
szivarkáját fogpiszkálóra cserélve is, meg mindenhogyan is, annyira,
tökéletesen és letisztultan cool, hogy nagyon. Ezt nyilván tudták a Mokép döntnökei
anno, legfeljebb nem így nevezték a dolgot.
Száguldó falka- Futó Tamás plakátja
Elképesztően
dinamikus, külön kis poén benne a juharlevél a feliratban – tudjuk, mert
kanadai! Egyébként maga a film nem olyan vad, mint a plakát, viszont irtó cuki
és katartikus, annak idején rengetegszer láttam. Kedvet kaptam most is.
Csipkerózsika-Sóti Klára plakátja
Persze,
jók voltak azok az NDK (meg csehszlovák) mesefilmek, viszont ez a plakát azért
érdekes, mert annyira gyönyörű, hogy az ember legszívesebben letojná a filmet,
amit reklámoz, s e rajz alapján rendelne egész estés mozgóképet.
Kontraproduktív, mondhatni.
Kóma - Pócs Péter plakátja
Értjük:
BE VAN ÁRAZVA a szerv! Üzen a
moziplakát, direktbe. Lehetne kínos is, de nem az, hanem menő. Ilyen persze
biztos nem történt volna nálunk – a szervkereskedelem csak a rothadó
kapitalizmusban fordulhatott elő, arról is szól a film, hogy ott őrület, mik
mennek. Be lehetett mutatni, elrettentő, szórakoztató példaként.
Vízipók-csodapók
Voltak
idők, amikor még egy tévésorozat rövidre szerkesztett változatát is be lehetett
mutatni a filmszínházakban, nem csak azért, mert mindegy volt, hanem mert ott
is jól nézett ki és volt értelme. E logika mentén rajzolódott a plakát is,
semmi trükközés: ott a Vízipók, meg a Keresztes barátja, utóbbi figura mondjuk
jóval hangsúlyosabb, azaz nagyobb. De tök megértem, én is jobban szeretem, ő a
lúzer, aki a végén mindig levonja a tanulságot – konkrétan azt ugye, hogy a
címszereplő bármit csinálhat, így is, úgy is: Csodapók. Legalább a plakáton
hadd nyerjen már a Keresztes.
Pál utcai fiúk
Na
jó, hát ez az összes közül a legszellemesebb: elvtársak, minek szórakozni,
kiírjuk a címet pálutcai betűtípussal és kész, mindenki tudja, miről van szó.
Jó, persze, ahogy gondolják, legyen a háttér zöld, vörös véletlenül se, nehogy
azt gondolja bárki, hogy esetleg oda szurkolunk. Meg egyébként is „felújítás”,
ki figyel már ilyenkor a plakátra. (Ami, mármint a felújítás, egyébként azt
jelentette, hogy már ment moziban, de most megint megy. )
és ha többire is kiváncsi valaki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése